A hét dombra épült város egyik magaslatán alakult ki a vár a X-XI. században. Időközben barokk arculatot kapott a terület.

 

Elterjedt, bár nem bizonyított vélemény, hogy a honfoglaló magyarok már erődítményt találtak a veszprémi várhegyen. Anonymus így ír a Gesta Hungarorumban: „Szalók apja, Ösübü, meg Örkény apja, Őse továbblovagolva a Balaton vize mentén, elérkeztek Tihanyhoz, majd miután ott a népeket meghódították, tizennegyed napra bejutottak Veszprém városába.” Ha a vár valóban állt már a honfoglalás idején, akkor 9. századi frank vagy korábbi avar erődítmény lehetett. Salzburg érseke egy, a pápának 870 körül írott jelentésében említést tesz arról, hogy 866-ban Kocelnek, a frankok morva hűbéresének tartományában, Ortahu városban templomot szentelt Szent Mihály tiszteletére.

 

Amennyiben ezzel a mai Szent Mihály-székesegyházra utal (vagyis Ortahu azonos lenne Veszprémmel), akkor nemcsak a vár, hanem maga a város is létezett már a honfoglalás előtt. A kérdés eldöntésére azonban valójában nincs elegendő bizonyítékuk a helytörténészeknek. Az mindenesetre bizonyos, hogy Veszprém vára az esztergomi és székesfehérvári várakkal együtt egyike volt legkorábbi várainknak, és már Géza fejedelem korában létezett. Vitatott azonban, hogy a fából és földből készített korai sáncokat mikor váltotta fel kő erődítmény. Valószínűleg egy – akár évszázadokig tartó – folyamatról van szó, amelynek első fázisában a sánc homlokát próbálták kövek segítségével meredekebbé és biztonságosabbá tenni, míg végül (legkésőbb a 16. századig) a teljes faszerkezetet kőfal a fel.

 

A vár kezdetben a mainál kisebb területre, csupán a Várhegy északi részére terjedt ki. A hegy – az északitól akkor még árokkal elválasztott – déli részét lépésről lépésre vették birtokba, egyfajta „elővár” alakult ki, amelynek feladata az északi erődítmény és a települések védelme volt. Később az északi részt belső, a délit pedig külső várként kezdték emlegetni. A két különálló erődítmény egybeépítése (a belső kapu elbontása, a közöttük lévő árok feltöltése) csak a 18. században történt meg; a belső vár kapujának alaprajzát ma is láthatjuk a Szentháromság tér déli részén.

A tatárjáráskor a vár ellenállt a támadásoknak, és bár 1276-ban, amikor Csák Péter nádor hadai feldúlták a várost, majd 1380-ban egy tűzvész során is megrongálódott, mindig kijavították és fejlesztették.

A török először 1552-ben foglalta el, majd 1683-ig tizenkétszer cserélt gazdát. A török kiűzése után a vár elvesztette katonai jelentőségét.

 

 

 

 

A vármúzeum, az 1936-ban épült Hősök kapujának tornyában kapott helyet. A hősök kapuja, 1914 és 1918 közötti I. világháború hőseinek építették, a boltozatban három urnában, három katona hamvai vannak elhelyezve.

 

 

A veszprémi Tűztorony (korábbi nevén Vigyázótorony) egyike a város jelképeinek és legrégibb épületeinek.

A vár déli végében elhelyezkedő 48méter magas torony középkori eredetű. Alsó, hengeres része egy, a 13. században (feltehetőleg IV. Béla uralkodása idején) épített vártorony részét képezte. Az épület túlélte a török időket; 1703-ban, amikor I. Lipót császár parancsot adott a magyarországi erődítmények lerombolására, csak azért menekült meg, mert ekkor már – és a későbbiekben folyamatosan – tűzvédelmi célokat szolgált. Veszprémi Vár tűztornya, (1809) copfstílusú. A szó az oszlopfők és szemöldökpárkányok füzéres és a copfra,mint hajviseletre,emlékeztető díszítményeire utal. A torony helyreállításának munkálatait Tummer Henrik vezette.

A ő nevéhez fűződik a várat vízzel ellátó különleges vízvezeték is. 1817-ben újították fel teljesen, a torony 48m magas, az elmúlt két évszázadban modernizálták, jelenleg egy zenélő óraszerkezet óránként eljátssza Csermák Antal egyik híres verbunkjának részletét.

 

A barokk stílusú rendház 1769-ben épült Tiethardt József tervei szerint, az épületet 1884-1892 között bővítették. A földszinten lévő régi könyvtár fakapuzata a XVIII. században készült. Régen itt kapott helyet a megyei levéltár. Ahogy a várnegyed házainak többsége, ez is a XVIII. századból származik, különösen szépek utcára néző homlokzatának fülkés falfreskói. A gimnáziumot 1773-1778 között építették, ma a Közgazdasági Szakközépiskola otthona.

1821-ben fejezték be, később összeépítették a piarista rendházzal, majd az eredetileg

Csak 1 szintes épületet a XIX- század végére kétszintessé bővítették.

Az 1828. és 1836. között épült klasszicista stílusú templom tornya kétszintes, de így is ez a vár legalacsonyabb temploma. Falán MMT feliratot olvashatunk, a három betű a következő görög szöveg rövidítése: Mária, isten szülőanyja. A főoltáron látható kép Szent Imre tiszteletére készült, a mellékoltárok pedig piarista szenteket ábrázolnak.

 

 A várat meghatározó hatalmas műemlék. A XVI.-XII. sz.-ban itt állt az a palota együttes, melyben a várkapitány és katonái laktak. 1719-ben lebontották, majd megkezdődött az újjáépítése. 1730-ra készült el az ún. Acsády szárny. A második szakasz építése 1763-ban kezdődött el Koller Ignác megrendelése alapján. A terveket Fellner Jakab készítette, 2 év múlva kezdték el azok megvalósítását- Az építkezés végül 1776-ban fejeződött be.

A palota belseje számos kiváló építkezési elemet mutat. Ilyen a lépcsőház, a díszterem, illetve a Johann Cimbal osztrák festő által készített freskókkal díszített ebédlő. Itt található a legjelentősebb egyházi könyvtár és levéltár is. Nagyon szép barokk elemeket mutat, például a mozgalmas homlokzat és a lépcsőfeljáró.

A ferencesek 1681-ben telepedtek meg Veszprémben, barokk stílusú templomuk 1730-ban készült el. A mennyezetfreskókat Bucher Ferenc Xavér festette. Az 1909-es tűzvész után a templom homlokzatát teljesen átépítették, egyúttal jellegtelenné vált. A templom kriptájában van eltemetve Ányos Pál költő, aki 1784-ben halt meg. Az egykori rendház ma idős

Papok otthona.

 

 

A vár egyik nagyon fontos építménye, ám semmi köze Gizella királynéhoz. Nevét a XVIII. sz-ban kapta, előtte nevezték Szent György vagy Szent Imre kápolnának. A püspöki és a nagypréposti palota között található. Jelenleg földszintes, bár régebben emeletes volt. Járószintje megegyezik a XIII sz.-ban épített eredetivel. A kápolna falát ma freskók díszítik. Három boltmezőben 2-2 apostolt látni. Művészi minőségüket illetően a legkiválóbb XIII sz.-i freskók, melyek bizánci stílusban készültek.

Korábban funkcionált borospinceként és átjáróházként, ennek következtében az emeleti részekből csak oszloptartó kötegek, diadalív-maradványok maradtak fent.

Azonban így is a legszebb és legfontosabb középkori emlékek, közé tartozik.

 

 

 

 A Gizella-kápolna és a Szentháromság szobor között található, pontos keletkezését nem tudták megállapítani.

2002-ben egy kutatás eredményeképpen rájöttek, hogy mélysége eléri a 40 métert.

1593-ban is említést tesznek róla, mint használhatatlan kútról.

A kút káváján található felirat a következő: „Ez a város, ahol egykor bőségben fakadtak a magyar kultúra forrásai.” 1936-ban vésték rá.

 

Az 1751-ben barokk stílusban épült emeletes ház az építtetőjéről, Dubniczay István éneklő kanonokról kapta nevét.A ház oromzatán olvasható az építtető jelmondata: "Non est mortale, quod opto" (Nem hal meg, aki bízik). Alatta a családi címer és az 1751-es évszám látható. Szimmetrikus ablaktengelyes, timpanonos oromdíszén két angyal tartja a Jó Tanács Anyjának képét. A palotában jelenleg két gyűjtemény látogatható. A veszprémi Művészetek Háza szervezetében működő László Károly Gyűjtemény, és a Tegularium, a Magyar Építőipari Múzeum Téglagyűjteménye.

 

SZENT_MIHÁLY SZÉKESEGYHÁZ: Római katolikus érseki székesegyház Régészeti leletek utalnak arra, hogy már a 10. században is templom állt a helyén. A pannonhalmi apátság alapítólevele (1001) elsőként tesz említést a székesegyházról; későbbi oklevelek rendszeresen Magyarország legrégibb székesegyházának nevezik. .Az alapjaiban román stílusú, XI. századi eredetű épület gótikus szentélye és altemploma a XIV. század végén készült. Gyakorlatilag minden korszakban elpusztult. A barokk korban épült újjá, de 1907-1910 között teljesen átépítették, s ez a kinézete is eltűnt.

A székesegyházba az 1909-ben épült neoromán főkapun át lehet belépni. A szentélyt és a hajót elválasztó diadalíveken freskók találhatók, melyek Veszprém történetének fontos alakjait idézik fel. Pl: Szent Imre vagy Szent Margit.

Abban, hogy Veszprém a „királynék városává” vált, minden bizonnyal nagy szerepet játszott, hogy a székesegyházat maga Gizella királyné alapította.

 

 

A középkori krónikák szerint a Szent-György-kápolnában tette szüzességi fogadalmát Szent Imre herceg. A román stílusú, X-XI. századi,eredetű építményt a székesegyház mellett tárták fel. A vár legrégebbi épülete.